1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. ahhoz hasonló, azzal többé-kevésbé egyező. nézd, olyan ruhát veszek; olyan, mint a méz. | ▸ , de olyan is olcsó, de olyan is! | ▸ olyan nincs | ▸ ilyen , olyan hol ilyen, hol olyan baja van.

2. biz | nagyon nagy, nagyon jó stb. olyan szerencsém volt! | ▸ olyanabb valakinél, valaminél

3. <rendsz. hangsúlytalanul:> afféle. olyan se jó, se rossz.

4. ▸ valami mint olyan a hűség mint olyan ...

5. (hsz-szerűen) | olyan (nagy) mértékben, annyira. ne olyan hangosan! | <felkiáltásban:> nagyon. olyan jól esett!

6. (hsz-szerűen) <szn előtt, hangsúlytalanul:> kb. lehet olyan másfél mázsa.

[←oly¹ ]

1. <folyadék> (lefelé) mozog, halad. folyik a patak; ▸ folyik a bor ▸ vér foly vhol | <áram a vezetőben> halad, áramlik.

2. <szemcsés v. porszerű anyag> ömlik, szóródik.

3. < (hibás, vékony) edény, tartó> a folyó anyagot átengedi magán. folyik a zsák. | kóros váladékot ereszt. ▸ folyik az orra

4. <történés, cselekvés, munka> folyamatban van, halad. ▸ valami tovább folyik | történik, van. mi folyik itt? | <beszéd> megakadás nélkül huzamosan hangzik. folyik belőle a szó. | ▸ valakiről, valamiről folyik a beszéd, a szó

5. <pénzösszeg> vhova rendszeresen jut. az adó az államkasszába folyik.

6. vál valamiből következik.

7. ▸ egymásba folyik

[?fgr ]

1. bonc a lélegzés első szakaszának és a szaglásnak a száj fölött kiemelkedő porcos szerve. | állatnak ilyen rendeltetésű szerve. a kutya orra. | ▸ puha az orrod ▸ az orra előtt ▸ az orra elől ▸ az orrából az orrán át keresztül beszél ▸ csak az orráig lát nem lát messzebb az orránál, az orra hegyénél ▸ látni az orrán az orráról, hogy ▸ orrára koppint üt valakinek ▸ bántja valami az orrát ▸ az orrát az orra hegyét sem látja az ember ▸ nem harapják le az orrát ▸ hosszú, lógó megnyúlt orral ▸ olyan, mintha folyna az orra vére

2. biz <kif-ekben:> szaglás, szimat. ▸ jó orra van ▸ az orra után megy

3. nép | madár csőre. | rovar ormánya.

4. (hosszúkás) tárgy, szerkezet kihegyesedő, előrenyúló része. a cipő, a hajó, a repülőgép orra. ▸ orrod tőle fokhagymás ▸ valakinek az orra alá dörgöl dörzsöl valamit ▸ orránál fogva vezet valakit ▸ nem köt az orrára valakinek valamit ▸ beledugja -üti az orrát valamibe ▸ felhúzza az orrát valamiért ▸ fenn magasan hordja az orrát ▸ orrot kap

[ fgr ]

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.

1. ember, állat testében erekben keringő, a sejtek táplálását és anyagcseréjét végző piros nedv. ▸ fejébe tódul a vér ▸ valakinek a vére folyik csörgedezik az ereiben ▸ vérben forog a szeme ▸ valakinek a vérén hízik | vál harcban, gyilkosságban kiontott emberi vér. itt ma még vér folyik; ▸ vért szomjaz vérre szomjazik | túlzó: ▸ vérre megy | rég: ▸ első vérig

2. élet-, tetterő. jó vér van benne; ▸ vérré válik benne , mint barátban a lencse | vérmérséklet, lelki alkat. forró a vére; ▸ a vérében van valami | <kif-ekben:> szenvedély, indulat. ▸ felforr a vére ▸ felkorbácsolja a vérét valami ▸ vérig | <kif-ekben:> érzékiség. a vére hajtja.

3. közös származás, rokoni kötelék. vér szerinti atyafiak; ▸ valakinek a véréből való ▸ valakinek a vére árpád vére; magyar véreink. ▸ rossz vért szül

[ fgr ]